Több mint harminc éve foglalkozom különböző harcművészetekkel. Karatéval kezdtem, majd öt év gyakorlás után találkoztam az aikidóval. Másfél évig párhuzamosan gyakoroltam mindkettőt. Később, mivel a karate edzés messzire költözött, abbahagytam és egy második aikidó edzést vállaltam a meglévő mellé. 2009 óta felnőtteknek és gyerekeknek tartok edzéseket Budapesten és Albertirsán.
Az aikidó egy japán harcművészet, amely külsőleg a kör és a spirál természeti törvényein alapuló, meglehetősen bonyolult technikák sorozata. A nem-ellenállás elvén nyugszik; elsősorban az oktatás és béketeremtés rendszereként működik, és egy partner segítségével lehetőséget nyújt az embereknek önmaguk tanulmányozására. Shoji Nishio mester elképzelései alapján gyakorolt aikidó felfedezése új perspektívát nyitott előttem.
A csikung gyakorlása nem más, mint felfedezni valamit, ami mindig is körülvett minket, csak eddigi életmódunk miatt nem vettük észre, s nem tapasztaltuk meg igazán. Gyakorlatai több szempontból is megvalósítják a yin–yang elvet: megjelenik bennük a kívül és belül, a lágyság és az erő, a lent és fent, a zártság és nyitottság, a lassú és gyors ellentéte. Eközben az elméd nyugodtabbá válik, az önmagad iránti érzékenységed és a környezet iránti tudatosságod pedig fokozatosan finomodik. A rohanó világban ez egy biztos, nyugodt pont, amelyről első látásra tudtam, hogy gyakorolnom kell.
A fegyverekkel való gyakorlás olyan, mintha ecsettel a kézben festenénk meg a technikákat. A kard mindig hűen megmutatja a kéz helyzetét és irányát, a bot pedig a távolság kezelés új dimenzióit nyitja meg. Nishio mester elképzelései alapján továbbfejlesztett Aikid technikák alapja a fegyverek (kard, bot) használata. A technikák nem a partner megsemmisítésére irányulnak, hanem folyamatos kontroll alatt tartják őt, lehetővé téve a támadás sérülésmentes befejezését, ezáltal az életben maradást. Nishio mester elképzelése – és egyben könyvének címe – a Yurusu Budo, vagyis a „megbocsátó harcművészet”. Az általa létrehozott technikák mind erre a gondolatra épülnek, miközben szem előtt tartják a valós harci értéket is.
A nuncsaku a körívek és spirális mozgások gyakorlásának mesteri módszere. Egy igazán összetett és kifinomult mozgásrendszer, amelyben kiemelt szerepet kap a lendület, az időzítés, az irány és a sebesség. Kapcsolódni egy gyorsan mozgó fegyverhez nagy kihívás, ezért ez a gyakorlás fejleszti a koordinációt, a reflexeket, a koncentrációt és a fókuszt, emellett erősíti a karokat és a csuklókat, s növeli a sebességet és az ügyességet. A láncos eszköz hangja árulja el, hogy a mozdulat az ideális ívben mozog-e vagy sem.
A bemelegítés az edzés egyik legfontosabb része. Segítségével tudok felkészülni és ráhangolódni az edzésre, valamint elkerülni a sérüléseket. Biztosítja a mozgékonyságot, a hajlékonyságot és a maximális mobilitást; számomra az egészséges életmód egyik kulcsfontosságú eleme.
A tanulás kezdetén elegendő a legjellemzőbb dolgokat megfigyelni, de később tapasztalni fogod, hogy: A lényeg a részletekben rejlik.
Tisztában vagyok azzal, hogy ha aikidóban szeretnék fejlődni, akkor elsősorban magát az aikidót kell gyakorolnom. Ugyanakkor hiszem, hogy az egyéb mozgásfomák megismerése segítik a fejlődésemet.
Edzéseimen ragaszkodom az aikidó alapelveihez, a technikai felkészülést előtérbe helyezve, és kevésbé fókuszálva az erőszakra. Emellett fontosnak tartva a technikák valós használhatóságát is.
Jobban szeretem ugyanazt a feladatot több edzésen át alaposan tanulmányozni, mint egyszerre sokféle gyakorlattal foglalkozni. A fegyveres gyakorlatok szinesítik az edzéseket.
Szeretek egy-egy technikát részekre bontva elemezni, majd újra összeilleszteni, mert így mélyebben megérthető és elsajátítható az azonos alapmozgásokra épülő aikidó. Az alapok pontos ismerete szerintem nélkülözhetetlen, hiszen ezek adják a későbbi fejlődés stabil bázisát.
Nem tartom kiemelkedően fontosnak a merev hierarchiát: az együtt gyakorlás híve vagyok, ahol mindenki tanulhat a másiktól. A hibákból tanulunk, én azokéból is akik velem gyakorolnak.
A valódi értéket nem az ár határozza meg, hanem az, amit nyújt. Számomra ez nem a megélhetséről szól, van főállásom, amiből meg tudunk élni; a sport inkább hivatás és szenvedély, mint megélhetési forrás.