Figyelemtől a fülzúgásig:

Hogyan némít el minket a világ zaja?

• 2025. július 16.
• Németh Ferenc

Mit gondolsz magadról: igazán figyelmes vagy?

Gyakran utazom tömegközlekedéssel, ami kiváló terep arra, hogy megfigyeljük, hol is tartunk a figyelmesség terén. Itt nem valami szuperképességre gondolok, hanem a legegyszerűbb hétköznapi gesztusokra.

Figyelmes vagy annyira, hogy észrevedd a melletted kapaszkodó kismamát, és átadd neki a helyed? Figyelmes vagy annyira, hogy a metró peronján tanácstalanul álló vak embert a jó irányba tereld? Vagy legalább annyira, hogy társaságban némítsd a telefonod, hogy ne zavarj másokat a folyamatos „bing-binggel”?

A tapasztalatom lesújtó. Az emberek többsége ma már nem figyel. Vagy ha észre is veszi, mi zajlik körülötte, nem foglalkozik vele. A valódi figyelem helyét átvette egy láthatatlan fal, amit a mobiltelefonunk von körénk. Elzárjuk magunkat, és amíg egy autó el nem üt, vagy valaki ránk nem kiabál, észre sem vesszük, hogy a való világban vagyunk.

A digitális buborék és a belső zaj

Ez a fal azonban nemcsak a külvilágtól szigetel el. Ahogy a környezetünk felé tompul a figyelmünk, úgy süketülünk meg a saját testünk jelzései iránt is. A telefonunk által kínált végtelen ingerfolyam – hírek, videók, üzenetek – rabul ejti az agyunkat. Minden pittyenés, minden lájk egy apró dopaminlöket, egy jutalom, amiért újra és újra a képernyőhöz nyúlunk.

Ez az állandó készenlét azonban kimerítő. Annyi információt zúdítunk magunkra, amennyit az agyunk képtelen feldolgozni. A szervezetünk ezt vészhelyzetként éli meg: a stresszhormon, a kortizol szintje tartósan megemelkedik. A testünk folyamatosan "harcolj vagy menekülj" üzemmódban ragad. Csoda, ha az izmaink megfeszülnek, mintha egy láthatatlan prés szorítana össze? Csoda, ha fáj a nyakad, a hátad, zsibbad a lábad, vagy éppen megszólal az a kínzó, belső hang: a fülzúgás?

A fülzúgás (tinnitus) gyakran nem más, mint a testünk vészjelzése. Az idegrendszer túlpörgött, az állkapocs és a nyak izmai befeszültek, a belső feszültség pedig fizikai tünetként csapódik le. A testünk kiabál: „Valami nincs rendben!”

Gyors megoldás vagy valódi gyógyulás?

És mi a válaszunk erre a segélykiáltásra? Ha gyors megoldást szeretnél – és a rohanó világban persze, hogy azt szeretnél –, a média már kínálja is a választ: vegyél be egy gyógyszert!

Minden második reklám egy pirulát tukmál ránk, amit a gyógyszergyártók finanszíroznak. Ezek a szerek valóban hatásosak – a tünetek elnémításában. De a problémát nem oldják meg. Csupán elhallgattatják a hírvivőt, aki jelezni próbálja a bajt. Nagyon kevés olyan hirdetést látni, ami arra ösztönöz, hogy lassíts, tegyél egy sétát az erdőben fülhallgató nélkül, vagy ülj le öt percre csendben, és figyelj a légzésedre.

A döntés a tiéd. A gyógyszer egyszerűbb, nem kell hozzá erőfeszítés. A valódi változáshoz azonban önmagadra kell figyelned.

Miért félünk a csendtől?

Ismerős a helyzet, amikor egy otthonban szinte kötelezően szól a rádió vagy a tévé, mint egyfajta alapzaj? És ha valaki lekapcsolja, szinte azonnal jön a megjegyzés: „Miért van ekkora csend?” Sokan már aludni sem tudnak a megszokott mesterséges háttérzaj nélkül, mert a csendben hirtelen felerősödnek a kinti, természetes hangok, vagy ami még ijesztőbb: a saját, belső gondolataink. Hozzászoktunk, hogy valami mindig elterelje a figyelmünket önmagunkról.

Vedd vissza az irányítást: 3 lépés a belső csendért

Régen sokat jártam horgászni. Amikor megkérdezik tőlem, mi a jó abban, hogy órákig ülök a vízparton, gyakran eredménytelenül, mindig elmondom: én nem halakra vadászom. Hanem a csendre.

A lényeg számomra nem a kapás, hanem a várakozás nyugalma. Az, ahogy a szél belekap a fák lombjába, ahogy a hullámok halkan csobbannak a parton. Néha el is alszom a székben. Ilyenkor nem a világ zaját hallom, hanem a természetét. Ez a fajta élmény többet ér bármilyen gyógyszernél, és mindenkinek elérhető. Nem kell hozzá horgászbot, csak egy elhatározás.

Hogyan kezdj neki? Íme néhány lépés, hogy te is megtaláld a saját „vízpartodat”:

• Tarts digitális szünetet: Kapcsold ki a felesleges értesítéseket! Jelölj ki telefonmentes időszakokat, például étkezés közben vagy lefekvés előtt egy órával. Engedd meg az agyadnak, hogy fellélegezzen.
• Gyakorold a tudatos jelenlétet: Nem kell azonnal jógamesterré válnod. Elég, ha naponta pár percre megállsz, és tudatosan figyelsz valamire: a légzésedre, a kávéd ízére, a madarak csiripelésére. Ez edzi a figyelmet és nyugtatja az idegrendszert.
• Mozogj a szabadban. A mozgás oldja az izmok feszültségét és endorfint termel. A stressz okozta nyak- vagy derékfájdalmakra gyakran a legegyszerűbb séta a legjobb gyógyír. Nincs szükség drága felszerelésre vagy bonyolult edzéstervre. A lényeg, hogy elindulj, és átmozgasd a tested. Hagyd a fülhallgatót a zsebedben, és hallgasd a környezeted hangjait. Hagyd, hogy a természet zaja elnyomja a fejedben lévő zúgást.

A figyelem és a fülzúgás között tehát egyenes az út. A külvilágtól való elfordulás belső zajhoz vezet. De ha újra megtanulunk figyelni – ebben sokat segíthet például a csikung gyakorlása – először magunkra, a testünk jelzéseire, majd a körülöttünk lévő világra, a belső csend is helyreállhat.

Te melyik utat választod?