Vajon mennyire fontos a mozdulatok szépsége a csikungban vagy a harcművészetekben? Ha megnézünk egy magas szintű mestert, minden mozdulata lenyűgöző, áramló és művészi. De vajon ez a maximális odafigyelés csupán esztétika, vagy kőkemény hasznosság? És mi a helyzet azokkal a gyakorlókkal, akik bár évtizedek óta a pályán vannak, a mozgásukból mégis hiányzik ez a letisztultság?
A csikungban és az aikidóban a mozdulatok "szépsége" valójában nem öncélú művészet, hanem egy tünet: a tökéletes biomechanikai hatékonyság és a mentális jelenlét fizikai megnyilvánulása. A szép, folyamatos mozgás a leghasznosabb is egyben.
Aki "szépen" mozog, az valójában megtalálta a felesleges izomfeszültség nélküli, természetes anatómiai utat. A gyakorlásnak természetesen sokféle szintje és célja lehet. Létezik egy könnyedebb, tisztán egészségmegőrző megközelítés is, ami önmagában is rendkívül értékes és teljes értékű út, ha valakinek ez hoz testi-lelki feltöltődést. Ugyanígy természetes az is, ha valaki a hatékonyság érdekében kezdetben az izomerejére támaszkodik. Aki azonban nyitott a továbblépésre és a belső finomhangolásra, az hamar megtapasztalja a valódi áttörést: ahogy a mozgása harmonikusabbá és letisztultabbá válik, úgy lesz az erőközlése is egyre könnyedebb és nagyságrendekkel hatékonyabb.
A margitszigeti csikung gyakorlásokon is jól látszik a folyamat: a kezdők figyelmét érthető módon teljesen leköti a mozdulatok másolása. Ekkor még a forma a lényeg, a test feszült.
Amíg másol valaki, képtelen a lényegre koncentrálni.
Fontos belátni, hogy óriási türelem kell ahhoz, hogy valaki eljusson a mélyebb megértésig. Amíg ugyanis valaki csak másol, és a kognitív kapacitását leköti a külső forma követése, véleményem szerint képtelen a lényegre koncentrálni. Egy-két alkalom messze nem elegendő ahhoz, hogy a gyakorló ezen a "másolás okozta elfoglaltságon" túllendüljön – ehhez kell az igazi kitartás.
A minőségi ugrás akkor kezdődhet el, amikor a szekvencia már önállóan megy. Aki ugyanis már túl van a mozdulatok puszta betanulásán, az megengedheti magának, hogy azokat "belülről tanulmányozza". Amikor a figyelem felszabadul a másolás terhe alól, végre befelé fordulhat, és valójában ezzel kezdődik el az a fázis, amikor a dolgok mélyére kezdünk látni. Ekkor vesszük észre a felesleges mikrofeszültségeket, az erő útját, és ekkor tudjuk elengedni a görcsösséget. Ez a belső javító munka kényelmetlen lehet, mert szembesít a saját merevségünkkel, de aki lát egy letisztultan mozgó gyakorlót, az inspirációt kaphat arra, hogy ebbe az irányba induljon el.
Gondoljunk az autóvezetésre. Amikor tanuljuk, görcsösen markoljuk a kormányt, a pedálokra figyelünk, és minden mentális kapacitásunkat leköti a gép kezelése. A csikungban ez a másolás fázisa. Később viszont már észre sem vesszük a sebességváltást, a figyelmünk felszabadul, és a vezetés mellett lehetőség nyílik a táj szépségének a tanulmányozására is. A gyakorlásban pontosan ez az a pont, amikor elkezdődhet a belső munka.
A hasznosság és a szép forma kapcsolatát a harcművészetek teszik a leginkább láthatóvá. Az aikido tatamin sokan a sebességben keresik a hatékonyságot. A gyorsaság azonban sokszor csupán egy illúzió, ami kiválóan elfedi a technikai hiányosságokat és a rossz struktúrát. Aki túl gyorsan akar reagálni, az szinte mindig visszanyúl az ösztönös, feszültséggel teli mintákhoz.
A Nishio budo rendszere ezzel szemben pont arra épít, hogy az erőlködés helyett a precíz irányok, a geometria és a lazaság adja a technika erejét. Ezen az úton óriási jelentősége van a jó tanítási módszertannak: ha egy tanár mozgása nemcsak letisztult, hanem a magyarázatai is szépen felépítettek, logikusak, az segít a gyakorlónak megérteni a hátteret. A jó instrukciók rávilágítanak arra, hogy ha a szögek és az időzítés a helyén van, a mozdulat organikusnak hat, a valóságban pedig maximálisan hatékony.
Ha megvizsgáljuk a csikung kézmozdulatait és a Nishio aikido botos (jo) gyakorlatait, lenyűgöző a hasonlóság. A fegyveres formagyakorlatok megkövetelik a kerek, törések nélküli mozdulatokat, különben a fegyver kezelhetetlenné válik. Ugyanez a gömbölyűség és a központ előtti fókusz adja a csikung mozdulatok hasznosságát is.
A hatékonyság kulcsa sok esetben éppen a kapkodás elhagyása. A hajlandóság a kivárásra – hogy ne akarjuk nyers erővel, azonnal megoldani a helyzetet – az, ami a mechanikus mozgást belső, szerkezeti munkává alakítja. Valójában sosem maga a dobás vagy a technika befejezése a nehéz, hanem eljutni addig a pontig, amikor azt már könnyedén meg lehet tenni. Ilyenkor a végén már szinte elég ráfújni a partnerre, és magától eldől.
Ha szeretnénk túllépni a puszta másoláson és a kapkodáson, érdemes beépíteni néhány alapelvet a mindennapi gyakorlásunkba:
Hogy a letisztult, "szép" mozgás valóban hasznos-e, azt a partnereken lehet a leginkább lemérni. Az aikidóban kétféle tökéletes visszajelzés létezik:
A mozdulatok minősége tehát nem esztétikai kérdés. A letisztult, áramló forma pontosan az, ami a legmagasabb szintű funkcionalitást és hasznosságot biztosítja.