Aikido
Logika, Figyelem, Időzítés.
Sokáig kerestem a választ arra, mitől válik egy harcművészet valóban működőképessé a modern világban. A Nishio stílusban találtam meg azt a rendszert, ami logikus, tanulható és – ami oktatóként számomra a legfontosabb – pontosan átadható.
Ebben a szemléletváltásban Takashi Kuroki mester precizitása és specifikus látásmódja volt a legnagyobb segítségemre. Az ő tanítása világított rá arra, hogy az aikido nem varázslat, hanem precíz fizika.
Kuroki mester megközelítésében minden mozdulatnak, szögnek és időzítésnek pontos oka van. Ez a fajta mérnöki pontosság teszi lehetővé, hogy a technika ne az izomerőn, és ne is a partner udvariasságán múljon.
Soha nem tudtam azonosulni a „csak csináld és majd megérzed” típusú oktatással. Számomra a tanulás alapja a tiszta kommunikáció. Az edzéseken nemcsak a mozdulatot másoljuk, hanem a logikát is keressük.
Számomra az a mérce, hogy egy összetett technikát – például egy Shiho nagét – el tudunk-e magyarázni lépésről lépésre, szavakkal is. Ha igen, akkor a tudás a miénk. Én abban hiszek, hogy a test akkor tanul a leggyorsabban, ha a fej is érti, mi történik.
Az aikido a figyelem irányításának művészete. A tanulás elején természetes, hogy a fókusz befelé irányul: a saját testünket, végtagjainkat kontrolláljuk.
A fejlődés ott kezdődik, amikor ezt képesek vagyunk megfordítani, és a figyelmünket kifelé, a támadóra és a környezetünkre irányítjuk. Enélkül a váltás nélkül az aikido csak koreográfia marad.
Mindennek megvan a maga természetes üteme. Ha ezt nem találjuk el, a gyorsaságunkkal csak magunk ellen dolgozunk. Hiába akarok végrehajtani egy technikát, ha a partner még nincs abban a pozícióban, ahol a mozdulat működne. Meg kell várni azt a pillanatot, amikor a technika szinte megcsinálja magát. Ilyenkor az én dolgom már nem az erőlködés, hanem csak annyi, hogy ellépjek, és ne legyek útjában a folyamatnak.
Gyakran megfigyelhető hiba, hogy a védő, amint lehetősége van, azonnal és keményen megragadja a támadót. Ezzel azonban saját magát hátráltatja: béklyóba köti a saját mozgását, és feladja a szabadságát. Ráadásul a görcsös fogás azonnali reakciót vált ki a támadóból. Nem kell megragadni az ukét, csak terelgetni. Meg kell hagyni benne a hitet, hogy még mindig van értelme a támadásának.
Ebben a minőségben az aikido nagyon hasonlít a kínai Rou Quan-hoz (Lágy Ököl). A mozgás alapvetően lágy: elfogadjuk a támadást, és terelgetjük az ukét a saját pályáján.
De van egy kritikus pillanat: amikor a partner már kibillent az egyensúlyából. Ekkor történik a váltás. Ebben a tiszta helyzetben „támadunk vissza” – nem nyers izomból, hanem nulla erővel. Ez a kontraszt a lágyság és a pillanatnyi keménység között adja a technika robbanékonyságát.
Ha végignézzük a fenti alapelveket – a figyelem befelé és kifelé áramoltatása, az időzítés nyugalma, a felesleges erőlködés elengedése és a Rou Quan lágysága –, nem lehet kérdés, mi a közös az Aikidóban és a Csikungban.
Gyakorlatilag ugyanarról a tőről fakadnak. Amit az Aikidóban párban, dinamikusan gyakorlunk, azt a Csikungban önállóan, a belső energiákra fókuszálva mélyítjük el.
Ezért alkotnak a rendszeremben elválaszthatatlan egységet: a Csikung adja a belső stabilitást és töltést, az Aikido pedig megtanít ezt a minőséget nyomás alatt, mozgásban is megőrizni.
Ismerd meg a Csikung oldalt is →A konkrét vizsgaanyagokért, technikai videókért és a hivatalos stílusinformációkért látogass el a szakmai oldalunkra:
YURUSU Aikido Hivatalos Oldal