Mainichi-Koh: Az időtlen japán illat, amely meghódította a mindennapokat Miért a Mainichi-Koh a japán otthonok lelke?

• 2025. december 30.
• Németh Ferenc

A füstölő tipikusan olyan dolog, amit valaki vagy imád, vagy ki nem állhat – középút ritkán van. Én magam sem szeretem a nagy füstfelhőt vagy a túl erős, fojtogató szagokat. De van egy kivétel, ami évek óta elkísér: a Mainichi-Koh.

Egy karatebolt illata: A találkozás

A történetem nem egy ezoterikus boltban vagy egy utazás során kezdődött, hanem stílszerűen: karatefelszerelés-vásárlás közben.

Jól emlékszem a pillanatra. Évekkel ezelőtt a Kamikaze karate márka magyarországi kereskedésében jártam – ez volt a Hunor Vállalkozás, amit Zsolt vezetett. Mindig tőle szereztem be a ruháimat, így ismerős volt a környezet, de azon a napon valami más volt.

Ahogy beléptem az üzletbe, nem a megszokott „tornaterem-szag” vagy a friss textil illata fogadott, hanem valami egészen különleges, finom aroma. A tulajdonos éppen ezt a füstölőt égette. Ami azonnal megfogott, hogy nem volt gomolygó füstfelhő, nem éreztem azt, hogy meg akarok fulladni tőle. Csak egy végtelenül kellemes, nem tolakodó illat lengte be a teret. Természetesen nem hagyhattam ott: rögtön megkérdeztem, mi ez a csoda, és Zsolttól vásároltam is meg az első csomag Mainichi-Koh füstölőmet.

Miért pont ez?

Hogy miért pont ez a füstölő lett a kedvencem, azt pontosan magam sem tudom megfogalmazni. Talán éppen azért, mert nem próbál többnek látszani, mint ami. Nem egy különlegesen erős, hivalkodó illat, hanem egyszerűen természetes. Ahogy a neve is mondja: mindennapos. Nem ünnepi alkalmakra tartogatja az ember, hanem a napi létezés részévé válik.

Kellék vagy hangulat? – Füstölő a gyakorláshoz

Sokan kérdezik, hogyan illeszkedik ez a harcművészetekhez. Bár a füstölő használata szigorúan véve nem része sem az Aikido, sem a Csikung (Qigong) gyakorlásának, számomra mégis fontos kiegészítővé vált.

Ez kicsit olyan, mint a zene: valójában az sem tartozik egyik harcművészethez sem, én mégis jobban szeretek halk zene mellett csikungot gyakorolni vagy bemelegíteni, mint síri csendben. Segít áthangolódni. Ugyanígy van a füstölővel is: a használata csak akkor kellemes, ha nem borítja füstbe a termet, inkább csak egy sejtelmes, tiszta illatot érzünk a háttérben.

A füstölő és a zene valahol mélyen párhuzamba állíthatók. Szinte magam előtt látom a képet: ahogy a hangszóróból kiszállnak a láthatatlan hangjegyek és betöltik a teret, pontosan úgy árad szét a füstölőből az illat. Mindkettő megfoghatatlan, mégis képes egy pillanat alatt áthangolni a szoba levegőjét és a lelkünket.

Mit jelent a Mainichi-Koh?

Ha valaki csak most ismerkedik a japán füstölőkultúrával, a név önmagában is sokat elárul a termék filozófiájáról. A Mainichi (毎日) jelentése „minden nap”, míg a Koh (香) jelentése „illat” vagy „füstölő”.

A Mainichi-Koh tehát szó szerinti fordításban: „Mindennapi füstölő”.

Ez a névválasztás nem véletlen. Ezt a füstölőt nem különleges, ritka ünnepekre tervezték, hanem azért, hogy a hétköznapi rutinunk részévé váljon. Hosszú az égési ideje, és az illata pont annyira diszkrét, hogy meditációhoz, imához vagy csak az otthoni légkör tisztításához is tökéletes legyen.

Egy évszázados legenda és a "titkos recept"

Bár sokan csak egy kellemes illatot éreznek, a doboz mögött komoly történelem húzódik. A Mainichi-Koh-t 1912-ben, a japán Taisho-korszak hajnalán alkotta meg Yujiro Kito, a Nippon Kodo egyik mestere.

A gyártó, a Nippon Kodo a szakma egyik legtekintélyesebb szereplője. Eredetük a 16. századig nyúlik vissza: a hagyomány szerint ők őrzik Jyuemon Takai (más néven Koju), a japán császár egykori illatmesterének titkos receptjeit. Amikor piacra dobták a Mainichi-Koh-t, az volt a cél, hogy a prémium minőségű illatélmény ne csak az arisztokrácia kiváltsága legyen. Mára ez vált Japán egyik legismertebb "népfüstölőjévé", ami sokaknak a békét és a gyerekkori emlékeket idézi.

Illatprofil: Mit rejt a füst?

A Mainichi-Koh titka a kiegyensúlyozottságában rejlik.

• Az alap: A domináns jegy a szantálfa (Sandalwood). Ez adja meg azt a krémes, fás, meleg alapot.
• A karakter: A szantál mellett felfedezhetünk benne egyfajta "zöld", mohás, virágos frissességet is. Olyan érzés, mintha egy régi, csendes japán templomba lépnénk be, amelyet fenyőerdő vesz körül.

Technikailag azért kiváló, mert nincs benne bambuszpálca. A legtöbb olcsó füstölővel ellentétben itt 100%-ban préselt illatanyagot égetünk, így nem keveredik bele az égett fa szaga, csak a tiszta esszencia.

Praktikák: Így használom én

Az évek alatt kialakultak a saját kis szokásaim a használatával kapcsolatban. Talán furcsán hangzik, de én nem azt szeretem a legjobban, amikor ég, hanem azt, ami utána marad. A japánok ezt úgy hívják: Nokoriga (az illat, ami megmarad).

Gyakran csinálom azt, hogy meggyújtom, hagyom égni pár percig, majd el is oltom. Ez a rövid idő éppen elég ahhoz, hogy a füst kellemes illatot hagyjon maga után a szobában, anélkül, hogy nehézzé tenné a levegőt.

És hogy miben égetem?

Mivel a pálcika végig ég (hiszen nincs bambusz nyele), figyelni kell a tartóra.

• Ha a teremben vagyok gyakorláson, viszek magammal egy rendes kerámia füstölőtartót.
• Otthon viszont a legegyszerűbb, legtermészetesebb megoldást választom: az ablakban lévő virágcserép földjébe tűzöm. Ez a legtökéletesebb tartó: stabil, a hamu nem koszol (hiszen a földre hullik), és a pálca maradéktalanul el tud égni.

Hol kapható? – Egy hazai felfedezés (Frissítés!)

A cikk első változatában még azt írtam, hogy külföldről, eBay-ről kell vadászni ezt a kincset, de szerencsére egy kedves szakmabeli olvasóm – aki nem mellesleg 14 éve maga is Aikidót gyakorol – felhívta a figyelmemet a hazai forrásra.

Így már nem kell heteket várni a szállításra: a japán füstölőkre specializálódott nihonkaori.hu oldalon itthon is elérhető a Mainichi-Koh (Viva).

Külön öröm számomra, hogy van Budapesten egy bemutatótermük (showroom) is, ahol a Koh-Do (a füstölő útja) iránt érdeklődők személyesen is megismerkedhetnek ezekkel az illatokkal. Jó szívvel ajánlom őket, hiteles és szakértő forrás.