Csikung és Aikido közös alapjai - illusztráció

A „nyugdíjas torna” és a „verekedés” titkos élete Mi köze a Csikungnak az Aikidóhoz?

Albertirsán rendszeresen lejátszódik egy mosolyogtató jelenet az edzőteremben. Az aikido edzés a végéhez közeledik, a tatamin a gyakorlók éppen egy lágyabb, gördülékeny, szinte táncszerű levezető formán dolgoznak. Ekkor nyílik az ajtó, és megérkeznek a csikung órára a résztvevők.

Állnak a terem szélén, nézik az aikidósokat, és a szemükben ott a tökéletes értetlenség. Majd óvatosan megkérdezik:
„Elnézést, ez mi? Azt hittem, az aikido valami durva, dobálós verekedés. Én ehhez már túl öreg lennék... de amit most csinálnak, az teljesen jólesőnek tűnik!”

Ilyenkor mindig mosolyognom kell, mert ez a pillanat tökéletesen megmutatja a két legnagyobb tévhitet, ami a mozgásformákkal kapcsolatban él az emberek fejében.

A két nagy mítosz

Ha megkérdezzük az utca emberét, nagyjából ezt a két választ kapjuk:

  • Az Aikido mítosza: „Ez az, amit Steven Seagal csinál, ugye? Kicsavarják egymás kezét, óriásit esnek a hátukra, és csak a huszonéves, makkegészséges fiataloknak való. Én már egy rossz mozdulattól is meghúzom a derekamat, kizárt, hogy odaálljak harcolni.”
  • A Csikung mítosza: „Ah, igen, a nyugdíjas torna! Amikor kimennek a parkba az idősek, és nagyon lassan integetnek a levegőben. Pihentetőnek biztos pihentető, de nem igazi mozgás.”

Az igazság viszont az, hogy a valóságban ez a két út szorosan összeér. Sőt, tökéletesen kiegészítik egymást.

Amikor a két világ találkozik

Budapesten ugyan külön idősávban és teremben fut a csikung és az aikido edzés, a két gyakorlásban mégis rengeteg az egymásra épülő, szervesen összefonódó elem. Gyakran előfordul például, hogy az aikido edzésen fegyverrel (bottal) dolgozunk, és megjegyzem annak, aki csikungra is jár: figyeld csak meg, ez a botforgatás valójában hajszálpontosan ugyanaz a mozdulat, amit a csikung órán szabad kézzel csinálunk. Amikor ezt ott helyben, a két mozdulatot egymás mellé téve meg is mutatom nekik, mindig mosolyogva látom az arcokon a felismerést, ahogy „leesik a tantusz”: jé, ez tényleg ugyanaz!

Ez az egyezés pedig nem véletlen. Az aikidónak ugyanis óriási szüksége van a csikung finomságára, a csikung pedig elképzelhetetlen az aikido stabil, földelt alapjai nélkül.

A 30 perces közös titok – és egy kis modern gerincvédelem
Van egy apró, de nagyon beszédes részlet a gyakorlásainkban, ami minden kétséget kizáróan bizonyítja a két út hasonlóságát: mind az aikido, mind a csikung edzéseken hajszálpontosan ugyanazt a 30 perces bemelegítést csináljuk. Ráadásul ez nem egy hagyományos, egyszerű gimnasztika. NMPT (Természetes Mozgásminta Tréning) instruktorként a bemelegítésbe tudatosan beépítem a Bene Máté-féle gerinc- és tartásjavító módszereket. Ugyanazok az ízületkímélő, feszültségoldó, az irodai lét okozta károkat korrigáló mozdulatok készítik fel a testet mindkét órán. Ez az a biztos közös pont, ahol a két távol-keleti mozgásforma a modern nyugati mozgásterápiával egyetlen organikus egységgé válik.

Csikung és Aikido közös alapjai - harmóni a tatamin

A „harcosoknak” is kell a lágyság
Amikor aikidózunk, a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha izomból, erőből akarunk megoldani egy helyzetet. A feszülés megmerevít, a merevség pedig sérüléshez vezet. Az igazi aikidóhoz pont arra a mély, rekeszizom-légzésre, laza vállakra és belső nyugalomra van szükség, amit a csikung tanít. Sokszor észre sem veszik az aikidósok, de amikor a legszebb, leglágyabb mozdulataikat végzik, valójában egy dinamikus csikungot csinálnak.

A „nyugdíjas tornában” ott a stabilitás
A csikung viszont nem csak egy erőtlen integetés. Ahhoz, hogy az energia áramoljon, hogy a testtartásod helyreálljon, és elmúljon a hátfájásod, meg kell találnod a középpontodat (japánul: hara). Ez pontosan ugyanaz a biomechanikai fókusz és stabilitás, amit az aikido alapállásában és lépéseiben használunk.

Az egyik kedvencünk, a Shaolin Luohan 13-as gyakorlatsor a legjobb bizonyíték erre. Aki ismeri és próbálta már velünk, pontosan tudja, hogy ez messze nem egy álmosító, egyszerű „lötyögés”, amiben az ember elalszik a mozdulatok közben. A mély állások és a dinamikus részek bizony tudnak nagyon fárasztóak is lenni, és komoly jelenlétet követelnek. Már többször megkaptam új gyakorlóktól a meglepett visszajelzést: „Hű, ez a csikung egyáltalán nem olyan, mint amit eddig máshol tanultam... de nagyon tetszik!”

Ez persze nem azt jelenti, hogy ez a csikung jobb lenne a többinél. Van, akinek pont ez a telitalálat, de van, aki egyetlen alkalom után soha többet nem jön vissza, mert teljesen mást keresett. A csikungnak ugyanis rengeteg változata és útja létezik, és ez csupán az egyik.

Ami viszont minden gyakorlásban közös: a csikung alapelve kimondja, hogy ahová a figyelmünket irányítjuk, oda megy az erőnk, a csi is. És valójában ez a legnagyobb titok, amit minden igazi harcművészet – így az aikido is – használ a mozdulatai során.

A tökéletes belépő

A csikung talán a legzseniálisabb belépő mindazoknak, akik évek óta ülőmunkát végeznek, fáj a hátuk, stresszesek, és joggal tartanak minden hirtelen mozdulattól. Ide bárki simán jelentkezhet, nincs teljesítménykényszer, nincs esés, csak a test finom, jóleső újraélesztése.

Aztán amikor az ember hetek óta gyakorolja ezt a „nyugdíjas tornát”, elkezdi érezni az egyensúlyát, a modern tartásjavító gyakorlatoknak hála megerősödik a gerince, és elmúlik a szorongása a saját testével kapcsolatban. És ha ekkor, egy edzés után ott ragad megnézni az aikidósokat, hirtelen már nem egy megfélemlítő „verekedést” lát. Egy harmonikus, ízületkímélő, feszültségmentes együttmozgást fog látni. És talán rájön: „Hiszen az alapokat, azt a gerincvédő 30 perces bemelegítést már én is tudom! Lehet, hogy ezt is ki kéne próbálnom?”

Legyen szó a lassú, földelő csikungról, vagy a dinamikusabb aikidóról, a cél ugyanaz:

megtanulni újra fájdalommentesen és szabadon mozogni.

Próbáld ki velünk – teljesen tét nélkül!

Ha kipróbálnád ezt a felszabadító érzést, kezdd a legkönnyebb lépéssel: Minden pénteken tartok egy ingyenes, közös csikung gyakorlást a Margitszigeten. Legutóbb is több mint húszan mozdultunk együtt a szabad levegőn. Nincs szükség előképzettségre, csak gyere kényelmes ruhában, és tapasztald meg te is, milyen az, amikor a tested újra harmóniába kerül.


Válaszd azt a kaput, amelyik jelenleg szimpatikusabb – a lényeg, hogy lépj be rajta! Várlak szeretettel pénteken a szigeten, vagy a teremben!