Hogyan születnek a cikkek? Szellemi edzés a gyakorláson túl

• 2026. február 6.
• Németh Ferenc

Mostanában sokat írok a Yurusu Aikido és a saját oldalamra is. Sokan kérdezhetitek: honnan jön az ihlet, és miért töltök ezzel ennyi időt? Most elmesélem, miért fontos ez nekem, és hogyan áll össze egy-egy cikk.

A válasz egyszerre egyszerű és összetett. Nem pusztán írni szeretek, hanem kutatni, megérteni és rendszerezni a tudást.

A programozó szeme a tatamin

Talán a civil szakmámból, az informatikából is fakad ez a hozzáállás. A programozás valójában nem más, mint bonyolult folyamatok lebontása egyszerű, logikus lépésekre. Ezt a szemléletet hozom át a harcművészetbe is: képes vagyok egy összetett, sokszor misztikusnak tűnő aikido technikát apró, érthető építőkockákra szedni.

Az írás segít ebben a rendszerezésben. Ahogy a kódban, úgy a mozgásban is keressük a logikát, az összefüggéseket.

A kíváncsiság és a kutatómunka

Részemről nagyon fontos, és rengeteg időt töltök azzal, hogy számomra érdekes dolgok után kutatok, figyelem a híreket. Ez a módszer már bizonyított: több olyan dologra találtam rá így, ami mára az életem szerves részévé vált.

Tudom, vannak, akik „csak” gyakorolni szeretnek, és ez a fizikai gyakorlás számomra is elengedhetetlen. De az edzéseken kívül van még valami, ami kitölti a szabadidőm nagy részét: képben lenni. Nem a politikai hírekre gondolok, hanem kimondottan azokra a szakterületekre, amelyek szakmailag fontosak nekem. Ez a tudásvágy mindig is bennem volt, de talán most, a technológia segítségével sokkal több lehetőségem van válaszokat találni.

A vezető felelőssége

Mivel saját dojókat vezetek, és folyamatosan emberekkel találkozom, kötelességemnek érzem a tájékozottságot. Ha egy kezdő lelkesedésből elkezd foglalkozni egy témával, biztosak lehetünk benne, hogy sokat olvas utána. Hogyan tudnék hiteles válaszokat adni a kérdéseikre, ha én magam nem lennék naprakész? Legyen szó egy érdekes edzőtáborról, amit ajánlanom kell, vagy egy technikai kérdésről, a hitelesség alapja a tájékozottság.

Két példa: A technikától a történelemig

Hogy ne csak általánosságban beszéljek, kiemelnék néhány konkrét esetet, hogyan is válik egy gondolatból cikk.

1. A technikai kihívás: A shiho-nage
Nem túl régen a shiho-nage technikát gyakoroltuk az edzésen. Tisztán emlékszem, hogy kezdő koromban ez volt számomra az egyik legnagyobb „mumus”. Emiatt pontosan tisztában vagyok vele, mekkora kihívást jelent ez ma is a kezdőknek. Ilyenkor rengeteg kérdés merül fel, és születik rájuk sok válasz is a tatamin. De ha ezeket nem jegyzem le, biztosan elfelejtem őket.

2. A történelmi rejtély: A 7 csillag
Van, amikor nem technikai, hanem elméleti kérdésbe botlom. Nemrég részt vettem Shi Heng Yi mester 5 napos kurzusán, ahol felmerült egy gyakorlat neve: „Felhő kezek, 7 csillag”. Vannak érthető elnevezések a harcművészetekben, de ez erősen magyarázatra szorult. Itthoni gyakorlásaink során többször is felmerült, honnan ered a név. Még a mesterséges intelligenciát is segítségül hívtam, de konkrét választ nem kaptam. Végül a mester válaszolt a táborban. Ebből is született egy blogcikk, pont azért, hogy akit érdekel, az már megtalálja ezt az információt.

A visszatekintés ereje: Nem hiba, hanem fejlődés

Gyakran előfordul, hogy visszaolvasok egy régi bejegyzést vagy technikai leírást, és ma már máshogy látom a dolgokat. Hiba lenne ez? Szerintem nem. Éppen ez a fejlődés bizonyítéka. Látom, hogyan gondolkodtam régen, és pontosan tudom, miért változott a véleményem, miért látom ma tisztábban vagy árnyaltabban ugyanazt a mozdulatot. Az írásaim lenyomatai annak, hol tartottam akkor, és segítenek látni az utat, amit bejártam.

AI, fotók és dokumentálás

Az írás folyamatában ma már nagy segítségemre van a mesterséges intelligencia (AI). Informatikusként nap mint nap használom, de fontos tisztázni: nem ő írja a cikket helyettem. Az alapötlet és a tartalom mindig az enyém. Az AI leginkább a lektorálásban segít, vagy az elírások javításában – ahogy régen egy kedves edzőtársam, Márti tette. De a technológiának nem hiszek vakon, a kontroll mindig az én kezemben marad.

Sokan felteszik a kérdést – és bennem is felmerült –, hogy manapság, amikor az AI bármikor összerak egy ilyen cikket, mi értelme az írásra pocsékolni az időt? Nyilván, ha nem látnám értelmét, nem tenném.

Ne felejtsük el, hogy az AI hatalmas adattömeggel gazdálkodik és villámgyorsan számol, de valójában soha sem csinált egyetlen shiho-nage-t sem. Nincsenek saját érzései vagy tapasztalata erről a mozgásról, még ha tudja is, melyik az a technika. Az AI is abból tanul, hogy elolvassa a mi, emberek által megélt és leírt cikkeinket.

Miért írok tehát és nem videózom? Bár néha készítek felvételeket, úgy érzem, a problémák szavakba öntése kikényszeríti az emberből a pontosságot. Egy videót kevesen elemeznek végig türelmesen, de egy jól megírt cikk esszenciája megmarad.

Ugyanakkor a fényképek fontosak számomra. Egy-egy jól elkapott pillanat a szemináriumról vagy az edzésről nemcsak illusztráció, hanem vizuális horgony is: segít felidézni a hangulatot, ami a puszta szövegből talán hiányozna.

Ne halogasd!

Gyakran javaslom a tanítványaimnak is: készítsetek feljegyzéseket! A megszerzett tapasztalat kincs, kár lenne hagyni, hogy a feledés homályába vesszen.

De őszintén szólva: ha nem lennének tanítványaim, akkor is írnék. A cikkírás részemre olyan, mint az otthoni gyakorlás. A valós edzés egy más formája. Amikor leülök megfogalmazni a tapasztalataimat, újra átélem, rendszerezem és elmélyítem a tudást. Ez nekem belső igény, mert olyan ember vagyok, aki gyűjti a tapasztalatokat. Ha nem tenném, magam sem fejlődnék.