A csikung (qigong) egy ősi kínai mozgás- és meditációs rendszer, amely a test, a légzés és a tudat összehangolásával javítja a testi-lelki egészséget. Célja a belső energia, a csí (qi) áramlásának harmonizálása és erősítése.
A szó maga két részből áll: a "csí" (qi, 氣) életerőt, energiát jelent, ami az egész univerzumot áthatja. A "kung" (gong, 功) pedig jártasságot, képességet, művelést takar. A csikung tehát az életerővel való bánás művészete, az energia tudatos művelésének képessége.
Ez az "életerő" koncepció szinte minden ősi kultúrában megjelent: Indiában pránának, a Csendes-óceáni szigeteken manának, az ókori Görögországban pedig pneuma-nak nevezték. A csí ennek a globális fogalomnak a kínai megfelelője.
Hogy jobban megértsük a csí összetett fogalmát, érdemes megvizsgálni a kínai írásjegyeket. Ezek nem csupán betűk, hanem piktogramok, amelyek mélyebb jelentésrétegeket hordoznak.
A csí leggyakoribb írásjegye a 氣. Két részből áll: a felső 气 radikál a gőzt vagy levegőt jelenti, az alsó 米 radikál pedig a rizst. A kettő együtt a főtt rizsből felszálló gőzt szimbolizálja. Ez egy kézzelfogható, mindennapi energiára utal – valami anyagtalan, mégis tápláló és érezhető.
Létezik egy ősibb, ritkábban használt írásjegy is, a 炁, amely főleg a taoista szövegekben fordul elő. Ez is két részből áll: a felső 旡 azt jelenti, hogy "nincs", az alsó 火 (itt 灬 formában) pedig a tüzet. A kombinált jelentés tehát: "tűz nélküli", vagyis egy olyan energia, amely látszólag a semmiből, külső forrás nélkül jön létre.
Ez a két írásjegy tökéletesen leírja a csí kettős természetét: egyszerre gyakorlatias, az ételből és levegőből nyert energia (谷氣 és 空氣), és egyszerre filozofikus, a kozmoszt átható, láthatatlan életerő. A csikung gyakorlása során mindkét aspektusát műveljük. Felismerhetjük ezt a kapcsolatot, és elkezdhetjük látni a mintákat, ahogyan az energia egyik formája átalakul a másikba, és minden egyes energiafajta valóban összefügg, és egy nagyobb körforgás része.
A csikung alapvető elve a csí vagy életerő áramlásának optimalizálása a testben, ami elengedhetetlen a fizikai és mentális egészség fenntartásához. A gyakorlatok fejlesztik az egyensúlyt, a koordinációt, a rugalmasságot és az izomerőt. A mély, mozdulatokkal összehangolt légzés elősegíti az ellazulást és fejleszti a test-elme kapcsolatát.
A gyakorlat különböző formái között vannak statikus pozíciókat tartalmazó gyakorlatok, amelyekben a meditáció és a belső koncentráció áll a középpontban, valamint dinamikus, kecses mozdulatsorok, amelyek a testmozgásra és a légzésre összpontosítanak.
Az egyik tévhit, amivel rendszeresen találkozom, hogy a csikung egy harcművészet. Igaz, hogy a csikungot lehet alkalmazni, és történelmileg alkalmazták is a harcművészeti edzésben, de a csikung önmagában nem harcművészet. Inkább egyfajta tudás és az energiával való munkához szükséges készségek összessége, ami alkalmazható a harcművészetekre, ugyanúgy, ahogyan sok más dologra is.
Egy másik gyakori tévhit, hogy a csikung vallás. Itt is van kapcsolat, de a csikung határozottan nem maga a vallás. Tekintettel arra, hogy sok vallási hagyomány végcélja a "megvilágosodás" elérése, e finom művészet gyakorlása és az általa nyújtott tudatosság értékes eszköz lehet ezen az úton.
Sokan a csikungot lassú, szelíd, szinte táncszerű mozdulatokkal azonosítják, amit parkokban végző idős emberekhez kötnek. És valóban, a csikung legelterjedtebb fajtái gyengédek, ezért minden korosztály végezheti őket, beleértve azokat is, akik szeretnék sokáig megőrizni fizikai képességeiket.
De a csikung ennél sokkal több is lehet. Ne feledjük, hogy a harcművészek is használják teljesítményük fokozására, így nem minden csikung fajta szelíd. Léteznek kifejezetten erőteljes, állóképességet fejlesztő formái is.
A csikung központi elemei – az elme, a test és a légzés összehangolása – miatt gyakran hasonlítják más gyakorlatokhoz.
Zárásként szeretnék megosztani egy személyes gondolatot, ami számomra kulcsfontosságú. Sok gyakorlás során zavart, amikor egy mester előre megmondta, mit "kellene" éreznem. A kezdőknek ez hatalmas teher: először csak töprengenek, később pedig frusztrálttá válnak, amiért ők nem érzik azt, "amit kellene".
Az én megközelítésemben nincsenek ilyen elvárások. A célunk az, hogy először nyugodtan és pontosan tanuljuk meg a gyakorlatok fizikai formáit. Koncentráljunk a mozdulatra, a testtartásra és a légzésre. Ha a mozgás már magabiztos és nem igényel tudatos figyelmet, az érzések maguktól fognak megjelenni, kényszer és elvárások nélkül. Csak gyakoroljunk együtt, a többi jönni fog a maga idejében.