A fejlődés 6 lépcsőfoka
Sosem tudtam elfogadni azokat a gyakorlási módszereket, ahol szinte parancsként hangzott el: „Most érezzük, ahogy a csi a gerincünkön felfelé halad!” Ennek több oka is van. Egyrészt a „csi” jelentését rendkívül nehéz pontosan értelmezni. Másrészt, ami talán még bonyolultabb, az a fizikai érzékelése. Ez a kérés körülbelül olyan, mintha az első tornaórán az oktató azt kérné, hogy ugorjunk egy hármas szaltót. Mindenki érzi, hogy ez szinte lehetetlen.
Ezért én csak olyan dolgokról írok, amelyekhez konkrét útmutatót is tudok adni. Tudom, sokan szeretnének egyből „hétmérföldes mesterré” válni 😀, de ez egyetlen lépésből nem fog sikerülni. Végig kell járni a fejlődés lépcsőfokait, de a jó hír, hogy ezek a fokok valóban léteznek és elérhetők.
Korunk felgyorsult, ingerekkel teli világában szinte folyamatosan ki vagyunk téve az információtúlterhelésnek. A csikung tudatos szünetet kínál ebben a rohanásban. Azzal, hogy a figyelmünket befelé irányítjuk, lehetőséget adunk az elménknek a lecsendesedésre. Ez a mentális „kikapcsolás” segít csökkenteni a digitális világból fakadó feszültséget és szorongást.
A másik nagy kihívás a mozgásszegény életmód. A csikung gyengéd, mégis átfogó mozgásformaként kiválóan ellensúlyozza az órákon át tartó ülést. Nem igényel nagy helyet vagy különleges eszközöket, így könnyen beilleszthető a napirendbe. Rendszeres gyakorlása javítja a keringést, oldja az izommerevséget, és segít helyreállítani a test természetes egyensúlyát. A csikung tehát nemcsak a testet edzi, hanem az elmét is ápolja, komplex választ adva a modern élet számos problémájára.
A legelső és legfontosabb, hogy legyen egy rendszeres, szinte „rituálévá” váló gyakorlás az életünkben, amely átmozgatja testünk minden csontját, ízületét és izmát. Kezdőként a cél a mozgás beépítése a mindennapokba, ami javítja a keringést, fokozza az anyagcserét és növeli a test rugalmasságát.
A mozdulatsorok elsajátítása fizikai kihívásként sem elhanyagolható, de a gyakorlatok nehézségét mindenki maga szabályozhatja. Lehetnek nagyon izzasztóak, de akár száraz pólóban is végigcsinálhatjuk őket. Megtanulásuk nagy figyelmet igényel, ami fejleszti a testtudatosságot és új idegi kapcsolatokat épít ki. Gyakorlás közben nem kalandozhatnak el a gondolataid, ezért valódi kikapcsolódást nyújt a hétköznapok problémái alól.
Amikor a gyakorlatokat már „megtanultad”, és nem kell mást másolnod, sokkal szabadabbá válsz. Eddig kifelé figyeltél, mostantól figyelhetsz magadra. A mozgásod akkor lesz kifinomult, ha a tested a lehető legjobban tart. Ebből következik, hogy a csikung gyakorlása elkerülhetetlenül javítani fogja a tartásodat.
Ha csak a tartásodon sikerül javítanod, már megérte elkezdeni. A helyes testtartás számtalan előnnyel jár: az egyik legfontosabb a különböző hát- és derékfájások megelőzése és enyhítése. De a jó tartás az alvás minőségére is pozitívan hat, sőt, a magabiztosabb megjelenéshez és a könnyedebb légzéshez is hozzájárul.
Miután a tartásod javul, a következő nagy feladat a testedben felgyülemlett feszültségek elengedése. Nem tudsz szabadon mozogni, amíg feszült vagy. A tartás javítása és a feszültség elengedése kéz a kézben járnak: ha az egyikben javulsz, a másikban is fejlődni fogsz.
A rossz tartás mellett a stressz az, ami korunk emberét leginkább jellemzi. Ha sikerül megszabadulnod mindkettőtől, már sokat nyertél! A nem specifikus hát- és derékfájdalmak jelentős részét ez a két tényező okozza, de a stressz olyan további problémák forrása is lehet, mint a krónikus fejfájás vagy az alvászavarok.
A Covid-járvány előtt egy aikido edzőtáborban annyira túlerőltettem a térdemet, hogy hosszan tartó problémám lett belőle. Volt időszak, amikor szinte járni sem tudtam. Mivel a járvány miatt csoportos edzés nem jöhetett szóba, rátaláltam a csikung dinamikusabb fajtájára Shi Heng Yi mester bemutatásában, és nekifogtam a gyakorlásnak. Ma már tudom, hogy az a mozgás rendkívül jót tett a térdemnek. Bátran mondhatom, hogy a csikung rendszeres gyakorlásának köszönhetem, hogy ma szinte tökéletesen tudom használni a lábamat, és újra teljes értékűen részt vehetek az aikido edzéseken is.
Sokan már az első alkalommal a légzésről érdeklődnek. Valóban szoros a kapcsolat, de amíg rossz a tartásod és feszültséggel teli a tested, hiába próbálsz a légzéssel foglalkozni, nem fog sikerülni. A helyes légzéshez szükség van a test megfelelő állapotára. Egy „bezárt” hasba vagy mellkasba nehéz helyesen lélegezni.
Ugyanakkor igaz az is, hogy ha be tudod kapcsolni a mély, hasi légzést – amely bizonyítottan nyugtatja az idegrendszert –, az visszahat a tartásodra és oldani fogja a feszültséget. Jól látható, hogy ahogy haladunk felfelé a létrán, egyre több minden kapcsolódik össze.
Eddig leginkább fizikai dolgokról esett szó. Az egyensúly azonban már nem tisztán fizikai tényező. Az egylábas tartásoknál hiába ismered a feladatot, a sikerben komoly szerepe lesz a gondolataidnak is. Vajon tiszta elmével tudsz a feladatra koncentrálni, vagy össze-vissza kavarognak a gondolatok a fejedben? A tökéletes egyensúlyhoz tökéletes koncentráció kell, ami csak lecsendesült elmével lehetséges. Ennek fejlesztése pedig az időskori esések megelőzésében is segít.
A következő szint már nem elsősorban fizikai: ez a gondolataink tudatos irányítása. Ennek szemléltetésére hadd mondjak egy példát. Egy csikungkurzuson a mester megállított néhány embert térdkörzés közben, és azt mondta nekik: „Te csak mozgatod a térded, de nem vagy benne a gyakorlatban.” Elmagyarázta, hogy a tudatunkkal is oda kell összpontosítanunk arra a területre.
A gyakorlatok közben a mozdulatok minősége gyorsan váltakozik. Nem engedhetjük meg, hogy a gondolataink máshol járjanak. Akkor fogsz igazán jónak érezni egy mozdulatot, ha teljesen eggyé válsz vele.
És bár a cikk elején azt tanácsoltam, ne görcsölj rá a csi érzékelésére, kitartó gyakorlással, a test és az elme lecsendesedésével eljöhet a pont, amikor finomabb érzetek, belső áramlások is tudatosulhatnak. Ez már egy következő, természetesen kibontakozó állomása lesz az utadnak.
Remélem, hogy eljutsz erre a szintre. Biztos vagyok benne, hogy ha sikerül, azt kétségek nélkül érezni fogod.