Az első két, fantasztikus hangulatú margitszigeti gyakorlás után rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb – nem csak én, hanem remélem, ti is. Ez a cikk a ti visszajelzéseitekből és a közös élményeinkből született, hogy segítsek felkészülni a következő alkalmakra, és hogy egy kicsit bepillantást engedjek a "kulisszák" mögé: miért is úgy épül fel egy óra, ahogy?
Többen jeleztétek, és teljesen jogosan, hogy az órának vannak könnyebb és kifejezetten nehéz, koncentrációt igénylő részei is. Az egy órán belül igyekszem megteremteni a Jin és Jang elvét, az egyensúlyt a könnyedség és a kihívás között.
Mert akkor sem lenne tökéletes, viszont garantáltan unalmassá és fárasztóvá válna. A csikung célja nem a mechanikus ismétlés, hanem a tudatos tapasztalás. Minden gyakorlat mást fejleszt: van, ami a belső erőt, van, ami az egyensúlyt, és van, ami a gyorsaságot vagy a koordinációt. Az óra felépítése egy komplex "étrendet" kínál a testednek és az idegrendszerednek, ahol a könnyedebb és az intenzívebb részek kiegészítik egymást.
Elő fog fordulni, különösen a "Jang" részben, hogy egy mozdulat elsőre nem megy. Az agyad azt súgja: "Ez nehéz, nem tudom csinálni." Ez a legkritikusabb pillanat.
Ha elkezdesz ezen mérgelődni, a frusztráció garantáltan veled marad az óra végéig. NE TEDD! Helyette próbáld ki ezt a stratégiát:
Szeretném, ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy ez a kéthetente egy óra közös gyakorlás egy fantasztikus dolog: közösséget épít, motivációt ad, és segít az alapok elsajátításában. De valójában ez csak egy ízelítő a Shaolin csikung világából.
A valódi változást, a mély, testi-lelki hatást a rendszeres gyakorlás hozza el. De hogyan lesz a gyakorlásból napi rutin? A válasz egyszerűbb, mint gondolnád: úgy, hogy megszereted. A célom ezeken az alkalmakon nem az, hogy rábeszéljelek a mindennapos csikungra. A célom az, hogy segítsek felfedezni benne azt az örömöt, azt a belső csendet vagy éppen azt az energiát, ami miatt te magad akarod majd csinálni.
De ehhez adj magadnak időt és légy türelmes! Nem biztos, hogy az első alkalommal azonnal átéled azt a mélyebb élményt, amit ez a mozgásforma később adni tud. Az első alkalommal az agyad még azzal van elfoglalva, hogy kövesse a mozdulatokat, figyeljen a láb- és kéztartásra, és feldolgozza az új ingereket. Ez teljesen természetes.
Biztos vagyok benne, hogy ez a mozgásforma nem való mindenkinek, és ezzel nincs is semmi probléma. Lehet, hogy neked a jóga, a futás vagy a tánc adja meg ezt az érzést. A lényeg, hogy megtaláld a saját utadat.
Ha viszont a csikungban találsz rá erre a belső kapcsolatra, akkor a napi 10-15 perc nem kötelesség, hanem ajándék lesz, amit magadnak adsz.
Tekints ezekre a pénteki alkalmakra úgy, mint egy közös feltöltődésre és egy lehetőségre, hogy megtudd, a csikung a te utad-e.
Remélem, ez a kis bepillantás segít megérteni a közös munkánk mögötti koncepciót.